Importált cigánypurdé fővárosi rablóhadjárata
2007-09-28. 09:32

Azt mondja, nem akart hazánkban kikötni, de elaludt a vonaton, és csak Budapesten ébredt fel. A tízéves fiúcska azóta rablásokkal tölti idejét, intézetbe viszik, de naponta megszökik. Azt vallja, ha nem lenne szüksége a pénzre, akkor is elvenné a másét.

Nem volt senki aki fejberúgja?

Meglehetősen durva módszereket használó, tizenévesekből álló rablócsoport tartotta rettegésben a főváros fiataljait nyár közepén. A sértettek valamennyien egy kisfiúról beszéltek, aki a háta mögé felsorakozott nagyobbak védelme alatt igen sokat megengedett magának. Ha kellett, ütött, de ha úgy alakult, kést is rántott.

Sorozatos bejelentések

– Kerületünkben július 25-én adott hírt magáról először a kölyök és csapata – mondta Sármány Tibor törzszászlós, a XV. Kerületi Rendőrkapitányság nyomozója. – Egy újpalotai játszótéren egy 12 év körüli gyereket támadott meg a négyfős társaság. A nála jóval kisebb fiú megütötte, majd megfenyegette, ha nem adja oda az értékeit, a közelben álló testvérei végleg elintézik a sorsát. Elvette a telefonját, a pénztárcájából a pénzt, a fejéről letépte a kendőt. Másnap ugyanazon a környéken egy nyolcéves kisfiút szabadítottak meg a készülékétől. A három fiú és a lány bújócskázást kezdeményezett, de amikor a tízemeletes ház átjárójába értek, az aprócska, de nagyhangú kölyök a srác mobilját követelte. Mivel a gyerek ellenállt, megütötte, a többiek pedig lefogták, és elvették a telefont. Fél óra múlva egy másik gyereket – szó szerint – lerúgott a biciklijéről a kissrác. A nagyobbak megígérték a megszeppent fiúnak, hogy visszaszerzik a bringát, és elkérték a telefonját. Azt gondolta, segítséget akarnak hívni. Előszedte, erre elvették tőle azt is, majd elszaladtak.

Két nyugodt nap után a Neptun utcában ragadta el két fiú telefonját a rablópalánta, a két nagyobbik srác lefogta őket, a kicsi pedig kiürítette a zsebeiket.

Rendkívüli akciók

A palotai kapitányság nyomozói akciókat szerveztek, naphosszat cirkáltak civilben a népesebb helyeken, és ez alig egy héttel az első bejelentés után eredményre vezetett. Augusztus elsején tért vissza a csapat a kerületbe, egy fiútól elvették a mobilját és 1500 forintját. A bejelentés után három kocsival indultak el forró nyomon a zsaruk. Mivel feltételezték, hogy a telefonokat arab orgazdáknak adják el a Keletiben, az egyik autó odahajtott. Már-már úgy tűnt, hiába várják őket, amikor végre felbukkant a társaság. A késés oka is kiderült: odafelé a buszon is elkövettek egy rablást. Még az utasok jelenléte sem zavarta őket, hogy áldozatukat késsel fenyegessék meg.

– A minden hájjal megkent rablópalánta alig győzi megmutatni bűncselekményeinek színhelyeit – folytatja a törzszászlós. – Eddig több mint húsz eset részleteiről mesélt, az általa elmondottak szóról szóra megegyeznek a sértettek által előadottakkal.

Nem tudja, hol lakik

G. I. P. Gyergyószentmiklóson született, elmondása szerint valamerre ott is lakik, de pontosan nem tudja, hol. Egy telepen élt tíz testvérével, iskolába sosem járt, írni-olvasni nem tud, a ceruzát is képtelen rendesen megfogni. Hazánkba érkezése után a Városligetben húzódott meg éjszakánként, ott ismerkedett meg későbbi bűntársaival, akik idősebb koruk ellenére főnöknek hívták. Amikor a kisfőnök kiadta a jelszót – „Menjünk, csináljunk meg egy telefont, ott, ahol tegnap.” –, felszálltak a 73-as buszra, de még Újpalotáig sem bírták, egy-egy rablás erejéig megszakították az útjukat a Bosnyák téren. Bár főleg a játszótereket kedvelték, sokszor a népes buszmegállókban is „megcsinálták”, amiért jöttek. Ha meglátták az emberüket, kis vezérük megszólította őt: „Add ide a telefonodat, mert szét lesz b…va a fejed, úgy megverlek, hogy becsinálsz.”

Társai, K. Zoltán, K. András Tökölre kerültek előzetesbe, de a felnőtt korú lány, H. Linda esetében eddig csak bűnsegédi magatartást állapítottak meg, ő szabadlábon van. A seregét vesztett kis rablóvezér viszont azóta is töretlenül végzi áldatlan tevékenységét.

– Nem tudok kiszállni, és nem is akarok – mondta. A törvények kegyesek hozzá, csak hosszú évek múlva lesz büntethető, addig nem szabad az ajtót bezárni előtte. Tulajdonképpen azt csinál amit akar, valószínűleg még sok gyerek életét keseríti meg az évek alatt, amig eltarthat közte és a zsaruk közötti macska-egér harc.

Rendőr bácsi, álljunk meg!

A helyszíni szemlére indulva G. I. P.-nek megtetszett a zsaruk fényképezőgépe. Amikor megkérdezték, ismeri-e a márkát, azt mondta: „Hogyne, jó kis gép, húztam is már le ilyet Romániában.” Az ismert bűncselekmény helyszíne felé haladva, a kocsiban megszólalt a srác: „Rendőr bácsi, álljunk meg, menjünk a parkolóba!”. Ott folytatta: „Na, itt ez a bokor. Amikor leszálltam a buszról, megláttam, hogy a csávó itt játszik a telefonjával. Odamentem, és azt mondtam, add ide a mobilt, különben úgy megverlek, hogy besz…sz. Szívóskodott, de kirúgtam a lábát, és hanyatt esett. Elvettem a telefonját, átszaladtam a túloldalra, épp jött a busz. Felszálltam, és a Keletiben eladtam az arabnak. Ott találkoztam össze a Muciékkal (ez András beceneve), visszamentünk, és akkor csináltuk meg azt a balhét, amiről már tudnak.”

Mégiscsak gyerekek

Megkérdeztük Radoszáv Miklóst (képünkön), a Fővárosi Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szolgálatának általános igazgató-helyettesét, mi a véleménye arról, hogy egyre fiatalabb korú bűnözőkkel találkozhatunk:
– Az elkövető szokatlanul fiatal, és külföldi állampolgár. A jelenlegi gyermekvédelmi szabályok szerint, ha külföldi vagy ismeretlen származású gyermek kerül a rendszerbe, első feladat tisztázni, hogy melyik országban született, és hogy milyen nemzetközi egyezmények alapján tudjuk a sorsát rendezni. Addig ideiglenes elhelyezést kap, gondoskodnunk kell az ellátásáról, de eljárni nem lehet vele szemben. Ha tisztázódik a származása, néhány napon vagy héten belül hazaviszik. Ez a kisfiú nem volt hajlandó megmondani, honnan jött, de miután a hatóságok kiderítették, hogy Romániából, már folyamatban van elhelyezése egy ottani gyermekotthonba. Negyed évszázados tapasztalataim szerint állíthatom, kivételes esetről van szó, amire nem lehet külön jogszabályt készíteni. Ennél a fiúcskánál a szocializációs hiányok miatt komoly probléma van, valójában nem látja cselekményeinek következményeit, hogy tette társadalmilag nem elfogadott, és milyen lelki traumát okoz a sértetteknek. Számomra ezek a megtévedt fiatalok elsősorban mégiscsak gyerekek, nem kicsi bűnözők. Véleményem szerint a társadalom egészének és a jogalkotóknak azon kellene elgondolkodni, hol feneklik meg a szocializálódásuk. (Na ne, már megint a "társadalom hibája" című ostoba közhely. Ha már annyira szívén viseli a kölyökrablók sorsát az illető, akkor miért nem fogadja be saját otthonába a kis cigánybűnözőt? Legalább egy hónapra vegye magához és "szocializálja" - a szerk.)

(Zsaru)