Amikor 2006-ban Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök a nyugati világ nem kis megrökönyödésére felvetette, hogy Izraelt át kellene telepíteni Európába, még maguk az arab országok is csak az utópia kategóriájába sorolták ezt az elképzelést. Az utóbbi idõk eseményei és háttérinformációi azonban arra utalnak, hogy az iráni elnök valószínûleg több információval rendelkezett, mint egy átlagos földi halandó, és kijelentése mögött sokkal több realitásérzék rejtõzött, mint egyszerû provokáció.

Az elmúlt években több politikai megfigyelõ is arra a következtetésre jutott, hogy a Zsidó Államnak törvényszerûen össze kell omlania. A rabló- és terrorállam összeomlásának okai kézenfekvõek: a holo-építmény fõ anyagi támogatói, Németország és az USA maguk is a csõd szélén állnak. Belátható, hogy hamarosan hiányozni fog az anyagi alap a palesztinok és más arab népek elleni terrorizmus további folytatásához. Ezen kívül Izraelnek egy megoldhatatlan demográfiai problémával is szembe kell néznie. A palesztinok és a környezõ arab országok népessége egyedül a szaporodásukból származó tömegek segítségével elõbb vagy utóbb átveszi a hatalmat és megszüntetik a földrabló szisztémát képviselõ zsidó államot.

A maroknyi Hezbollah-harcos ellen elvesztett háború 2006-ban az elsõ jele volt a zsidó állam kikerülhetetlen összeomlásának. Soha elõtte nem kellett Izraelnek a katonai fölénye tudatában egy háborút félúton befejeznie. Annak ellenére, hogy az egész izraeli hadsereg, a világ egyik legmodernebbül felszerelt katonai gépezete ellen a másik oldalon csak kb. 2000 fõnyi, de mindenre elszánt bátor harcost tudott a Hezbollah felvonultatni. 2006 júliusában és augusztusában nem volt a megszállt Palesztinában olyan hely, ahová a Hezbollah rakétái nem tudtak elérni, Tel Avivba és más helyekre is.
Számtalan további jel mutatja, hogy Izrael elõbb-utóbb összeomlik. Ezek közül talán a legfigyelemre méltóbb, hogy nemrég a világ egyik legbefolyásosabb cionistája, a Knesszet egykori elnöke és a Jewish Agency fõnöke, Avraham Burg nem csak nyilvánosan beismerte Izrael küszöbön álló összeomlását, hanem ráadásul még le is leplezte, hogy az izraeli elit a rablóállam további fenntartását már feladta.

"Az emberek még nem akarják beismerni, azonban Izrael elérte a határt. Kérdezzék meg a barátaiktól, hogy biztosak-e abban, hogy a gyermekeik még itt fognak élni. Hányan fognak igent mondani? Maximum, ha ötven százalék. Az izraeli elit már régen szakított ezzel a hellyel. És elit nélkül nincs nemzet... Már halottak vagyunk. Még nem mondták be a hírekben, de már halottak vagyunk. Ez nem mûködik tovább." (Welt, 2007. 07.24., 29. old.)


DE MI LESZ A ZSIDÓKKAL?

Már régóta folyamatban van Európa irányába egy zsidó exodus, amit a cionista média tervszerûen eltitkol az emberek elõl. Sáska módjára folyik a globalista cionisták tõkebefektetése, fõleg Németország irányába, de utána rögtön következik Magyarország is, mint célország. Az izraeli zsidók átvándorlása Németországba újabb rekordokat döntött meg.

"Minél több külföldi akar német lenni... Különösen erõs emelkedés tapasztalható az izraeliek áttelepülésében (plusz 50 %)." (Die Welt, 2007. 07. 24., 1. old.)

Németországban különben minden izraeli rögtön német útlevelet kap, aki ezt kérvényezi. Azonban nem csak izraeli zsidók élvezik ezt a privilégiumot, hanem minden zsidó. Minden zsidó, aki bármely sarkából a világnak Németországba érkezik, rögtön német útlevélben részesül.

Most válik világossá, hogy miért kötött 2003-ban a Német Szövetségi Köztársaság egy "államszerzõdést" a németországi Zsidó Tanáccsal (a MAZSIHISZ ottani megfelelõje). Normális körülmények között államszerzõdéseket két független állam szokott kötni egymással. Itt azonban a Német Szövetségi Köztársaság, amely hivatalosan független államnak számít, egy miniatûr vallási közösségnek számító képzõdménnyel lépett szerzõdésre. Kérdéses, hogy ennek az államszerzõdésnek a titkos záradékában vajon lefektették-e, hogy Izrael összeomlásakor vagy feladásakor Németország héber felségterületté válik.

Akkor ugyanis a németek végre örök idõkig örömmel szolgálhatják a "holokauszt-áldozatokat", hiszen szinte naponta esküszik a hivatalos politika újra meg újra az "elmúlhatatlan felelõsségre" a zsidókkal szemben. (A felelõsség ebben az esetben természetesen az elévülhetetlen örök bûnt jelenti.)
A New Yorkban székelõ "titkos világkormány" hatalmasságai, a Council on Foreign Relations (CFR) zsidó vezetõ emberei 2006. szeptember 20.-án találkoztak New York-ban Mahmúd Ahmadinedzsáddal, Irán elnökével. (Kuruc.info: Mondjuk ez bizonyíthatatlan baromságnak tűnik, a legcsekélyebb bizonyíték nincs rá) Az iráni elnöknek lehetõséget adtak, hogy egy szûk körben elõadhassa az indokait, amiért a holokausztot csak egy mítosznak tartja. Ez egy olyan szenzációs esemény, amely néhány évvel ezelõtt még elképzelhetetlennek számított. A német és angol nyelven megjelenõ National Journal annak idején beszámolt az eseményrõl, amelybõl az alábbi következtetést vonta le:

"Nyilvánvalóan már rég eldöntötték, hogy a gyilkos zsidó állam, amely a világ lakosságának szemében már nem, mint áldozat, hanem, mint tettes jelenik meg, feladásra kerül. A CFR hatalmasságai nagyon jól tudják, hogy a csõd szélén álló USA és Németország már csak nagyon rövid ideig lesz képes az atombombákkal díszített terrorállamot anyagilag eltartani. Azt is tudják, hogy Izraelt katonailag Németországból vagy hasonló dekadens országokból toborzott katonákkal egy áldozathozatalra kész arab lakossággal szemben nem tudják megvédeni. A "Nagy Sátán"(USA) nem tudja Irakot és Afganisztánt sem megtartani, hogy akarnák akkor Izraelt hosszú távon katonailag megvédeni és anyagilag támogatni? A CFR mérvadó vezetõi köreiben tisztában vannak vele, hogy ez a jövõre nézve nem lesz lehetséges. Izraelt fel kell adni."

Ezen háttérismeretek birtokában az is érthetõ, hogy néhány évvel ezelõtt az izraeli sajtóban miért csináltak akkora reklámot a Németországba történõ kivándorlás érdekében. Minden kivándorlásra hajlandó személyt 130.000 euró garantált kezdõtõkével jutalmazott volna a német kormány. Ma hivatalos helyekrõl természetesen tagadják, hogy a kezdõtõkét kifizették, vagy kifizetik. Valószínûleg a várható nagyobb felháborodás elkerülése végett a német lakosság köreiben.
Mégis, ez mögött a kezdõtõke mögött több rejtõzik mint egyszerû izraeli hangulat. Az amerikai filmrendezõ és egykori elnökjelölt Aaron Russo, aki maga is zsidó, elmondta errõl a témáról egy interjú keretében, hogy David Rockefeller beszámolt neki egy tervrõl, amely az izraeli zsidók Nevadába történõ áttelepítését tartalmazta.

Russo: "Világossá vált, hogy a CFR elitje az Izrael-Palesztina konfliktust nem tudja tovább ellenõrzése alatt tartani. Ezért a CFR komolyan utánagondolt, hogy minden olyan izraelinek 1 millió dollárt a kezébe kell nyomni, aki feladja Izraelt és hajlandó áttelepülni Arizonába."

Nagyon valószínûnek tûnik, hogy most Németország veszi át az izraeli zsidók áttelepülésével kapcsolatos anyagi kiadások fedezését. És Arizona helyett mostanra Németország vált a zsidó áttelepítés egyik fõ célországává. Az ember csak spekulálni tud, hogy a fejpénz, amit a németek minden egyes zsidóért fizetnek, 1 millió dollárnál marad-e (Rockefeller-terv), vagy pedig 1 millió euró lesz.

Képzeljük el ezt az õrületet. A Közel-Kelet népeit gyilkolták, milliókat elüldöztek, egész Palesztina és más országok egyes részei a zsidó földrablás áldozataivá váltak és a jogos tulajdonosok életlehetõségeinek alapjait szétrombolták. Mindezt egy jogilag és erkölcsileg alátámasztott és megindokolt ok nélküli mûállam létrehozásával, amely már a kezdetek óta semmiféle kilátást nem tudott mutatni egy hosszú távú megmaradásra. Ezért a halva született állami õrületért fizetett és fizet még mind a mai napig Németország talán 1 milliárd(1000 millió) euró direkt és indirekt anyagi támogatást. Erre vezethetõ fõleg vissza, hogy miért is áll jelenleg Németország a csõd szélén.

Ezért az államért borzalmas háborúk folytak és elmondhatatlan szenvedést hoztak az emberiségre. A zsidó Neturei Karta Mozgalom 1997-ben  egy kiáltványt jelentetett meg a New York Times-ban, amelyben Rabbi Schwartz nyilvánosságra hozta, hogy a Zsidó Világkongresszus provokálta annak idején a hitleri Németországot, hogy a II. világháború kirobbantásával elérhessék Izrael megalapítását. (A kajmánok aljassága sokrétű, de ez azért megint csak legendának tűnik - a szerk.).

"Ezzel az ateista exilpolitikával provokálták a cionisták az antiszemitizmus növekedését Európában, amely a II. világháború kirobbantásához vezetett. Az egész világra kiterjesztett bojkott Németország ellen a Zsidó Világszövetség cionista vezetõinek számlájára írható. A cionisták mottója így hangzott: 'Rak B'Dam' (Csak vérrel kapjuk meg a földet)." (New York Times, 1997. 09.30., 16. oldal)

A legújabb háborúk, a tömeggyilkosságok Irakban és Afganisztánban szintén a Zsidó Állam érdekében történnek.

Ariel Natan Pasko az Izrael News c. lap 2003. 03. 26.-i számában már ezzel dicsekedett:

"Ahogy már elmondtuk, ez a háború (Irak ellen) természetesen a zsidóság és Izrael érdekében történik. Ahelyett, hogy ez elõl a vádaskodás elõl elbújunk, és antiszemitizmust kiáltunk, inkább hálásan el kellene ismernünk, hogy az, amit az Univerzum Ura az ellenségeinkkel szemben tesz, azt egyedül értünk teszi."

Mindezen gyilkosságok, mindezen szenvedés a világon, fõleg egy jogtalanul létrejött állam érdekében, amelyet mindenképp fel kell adni? Ez az állam nem csak millió ártatlan ember haláláért felelõs, hanem Németország küszöbön álló csõdjéért is. Miért volt erre szükség?

És amire eddig még nem volt példa, most a Németországban élõ és azt már sajátjuknak tekintõ cionisták részérõl a szintén ott élõ arabok, és muzulmánok elleni uszítás vette kezdetét, mivel a héber uraságok a Palesztinából történõ tervszerû áttelepülésük után az "új Izraelbe", nem szeretnének egy olyan környezetet találni, amely elõl már most tömegesen menekülnek.

Legutóbb a TV nyilvánossága elõtt az egyik legfõbb héber inkvizítor, Ralph Giordano a muszlim nõket nemes egyszerûséggel csak "emberi pingvineknek" nevezte, akiket nem szívesen lát az utcákon. Egykor õk voltak azok, akik különbözõ nyugat-európai országokban a legradikálisabban szorgalmazták a multikultúra kialakulását, abban a reményben, hogy egy összekotyvasztott, öntudatától megfosztott nép fölött könnyebben tudnak uralkodni.

Azonban most, hogy világossá vált, a muszlimokat nem lehet dekadensé tenni és a Koránból származó büszkeségük erejét nem lehet legyõzni, szeretnének valamiképpen újra megszabadulni ezektõl a tömegektõl. Hogyan akarnak majd több millió muszlimot újra kitenni az országból?

Ezek harcolni fognak és a jelenlegi német elit már most napról napra behúzza elõttük a nyakát. A héberek tehát nem kapnak egy biztonságos országot Izrael feladása után. Az, hogy a Zsidó Állam Rockefeller terveinek megfelelõen feloszlatja magát és a jövõre nézve valószínûleg Európában, fõleg Németországban, de Magyarországon is sátrat fog verni, nem mindenkinek meglepetés.

Németország átvétele már 1939-ben is, mint háborús célkitûzés szerepelt. Akkor azonban az Erec-Izrael frakció Palesztina megszállására vonatkozó terve kapott átmenetileg mégis többséget. Mára az egykori háborús cél a hangadó zsidóság számára egy új lehetõséget jelent és egyre attraktívabb megoldásnak tûnik.

Emlékeztetõül:
1939. október 22.-én Lionel de Rotschild, mint Nagy-Britannia és Írország cionista szervezeteinek tiszteletbeli elnöke, Churchill titkárával,- John Colville-val - szemben azon követelésnek adott hangot, hogy a háború céljaként:

"Németországot a zsidókra kell hagyni, és a németeket pedig a világ más népei között szétszórni, szétosztani." (John Colville: "Downing Streeet Tagebücher 1939-1945", Siedler Verlag, Berlin 1988, 31. oldal)

De mi a helyzet Magyarországgal? Az már régóta nyilvánvaló, hogy a zsidóság - állítólagos állandó üldözése és félelme ellenére - nagyon kellemesen érzi magát ebben az országban. (Ezen nem is csodálkozhatunk, hisz majdnem minden a kezükben van.) Nem is olyan régen szivárgott ki, hogy a jelenlegi kormány milliós nagyságú - állítólag ázsiai bevándorlásról készít terveket. Talán Gyurcsány Ferenc sem véletlenül hangsúlyozza és szorgalmazza, hogy akinek az õslakosok közül nem tetszik, ami itt folyik, az nyugodtan elmehet ebbõl az országból. Minden jel arra mutat, hogy kell a hely másoknak.

Vándor