Botrányos tót lapinterjú: az autonómia mellett sem mer kiállni az MKP-s képviselő + a II. rész
2008-12-03. 12:33

A SME című liberális lap újságírója beszélgetett Farkas Ivánnal, az MKP képviselőjével (kivonat).

Területi autonómia – akarják vagy nem? A párton belül sincs megegyezés?

Nem vagyok arra felhatalmazva, hogy erre válaszoljak.

Tehát a területi autonómia kérdésében nincs a pártban egységes vélemény?

Azt gondolom, hogy nem.

Melyik vélemény az erősebb?

Jó lenne, ha ezt a párton belül mihamarabb meg tudnánk beszélni, és utána világosan nyilatkozni fogunk. Úgy gondolom, hogy ez a legközelebbi választásokig megtörténik.

Az Ön személyes véleménye?

Az asszimiláció megállítására meg kéne hogy kapjuk az önkormányzatokat a kultúra és az oktatás terén. Ezért kiállok.

A területi autonómiát kérdeztem.

Az EU sok országában ez mindennapi, nem kell ezt démonizálni. Több új EU-s országban beszélnek is róla.

Azt tudjuk, de mi az Ön véleménye?

A területi autonómia jelenleg nem egy kiinduló bázis, mely megoldaná a magyar-szlovák viszonyt.

Igen vagy nem?

Jelenleg nem.

Miért jelenleg?

Ebben a helyzetben a kulturális és oktatási önkormányzatokat tartom fontosnak. Nem tudom, a jövőben hogyan változik a társadalmi klíma, tehát előre nem tudom megmondani, mi lesz 10 vagy 50 év múlva.

Mely politikusok azok az MKP-ben, akik már ma szeretnék a területi autonómiát? Mondta, hogy vannak ilyenek is.

Ez a párt belső ügyeibe tartozik.

Nem, ezt joguk van tudni a szlovákoknak és a magyaroknak is.

Nem beszélhetek a kollégáim nevében. A párton belül sem beszéltünk erről.

Milyen az Ön pártjuk, hogy ennyi év után sem tisztázták ezt a kérdést?

10 év alatt, erre az időre gondol. Igen, én is gondnak érzem ezt, egyértelműen kéne hozzáállnunk. Mivel nincs egyöntetű véleményünk, bizonytalanságot viszünk a társadalomba.

Sok szemrehányást kapnak a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával kapcsolatban. Miről beszélgetnek ott? Az autonómiáról, ahogy az SNS állítja?

Nem. Egy konzultációs fórumról van szó, a határon túli magyar nemzetiségű képviselők számára. Beszélgetünk például Magyarország, Szlovákia és Románia csatlakozásáról.

Nem értem. Milyen csatlakozásról?

Csatlakozásról az EU-ba. Például a schengeni határok könnyebb átlépéséről a magyarok számára Szerbiából és Ukrajnából.

Soha nem beszéltek ott az autonómiáról?

Olyan méretekben, mint ahogy azt Slota állítja, egyértelműen nem.

Tehát mégis.

Hát, az önkormányzat szót használjuk.

Azt tudja, hogy ez szinonima?

Az önkormányzat szót használjuk.

Olyan önkormányzatról volt ott szó, amelyre mindketten gondolunk?

Én erre nem emlékszem.

Nem hiszem.

Nem, nem, nem.

Ki a hibás a jelenlegi rossz szlovák-magyar viszonyért?

Slota kijelentései és a Magyarországi szélsőségesség is. Slota kijelentései nem szerencsések.

Nem voltak, de nem mondanám, hogy Orbán nem beszél radikálisan.

Voltak Orbánnak olyan kijelentései szlovák közszereplőkkel szemben, mint Slotának?

Nacionalista és buta kijelenésekről beszélek.

Slota kijelentései teljesen szélsőségesek még a szélsőségen belül is. Orbán nem beszél így, és nem sérteget senkit. A kijelentései semmilyen esetben sem szélsőségesek. A fő gond a kommunikáció hiánya. Olyanok hangzanak el, hogy el akarunk szakadni Szlovákiától. Ezek rágalmak.

Nem akarnak?

A területi autonómia és az elszakadás két különböző dolog.

Magyarázza el a különbséget.

Például Dél-Tirol. Van területi autonómiája, de nem akar elszakadni Olaszországtól. Az elszakadás a legradikálisabb dolog. Az MKP-ban senki nem akar ilyet. Fel sem merült.

Pont az a szó, hogy „jelenleg“ sokakat aggaszt, és Slota fegyverét tölti.

Tudhatjuk, hogy az SNS mivel jön elő egy év múlva és hogy kell rá reagálnunk?

Biztosan nem az elszakadással.

Természetesen nem, de amikor egyik szélsőségből a másikba mennek a dolgok, nem tudom megmondani, milyen lesz a jövő. De tudtommal ilyen nem fog bekövetkezni.

Alább az interjú II. része, olvasóink bizonyára érdeklődéssel olvassák, mily kedves emberek írják a tót lapokat, és milyen gyávák, történelmi igazságokat kimondani képtelenek "képviselik" a felvidéki magyarokat

Az MKP Meciar választási törvénye miatt jött létre, korábban három különböző párt volt. Nem gondolja, hogy tíz év után ez már csak egy műtákolmány, melyet már szét kéne választani?

Visszakérdezek: gondolja, hogy ebben a társadalomban, ahol a magyaroknak 10 százalékos az erejük, tehet egy olyan luxus lépést a magyarság, hogy 3 pártra oszlik és egyikük sem jut be a parlamentbe?

Tehát az MKP-ban csak azét vannak Önök összetömörülve, mert magyarok? Nem kevés ez mint ok?

Ez a lépés válasz volt Meciar törvényére, mely meg akarta akadályozni, hogy a 3 magyar párt bejusson a parlamentbe.

Azóta évek teltek el.

Igen, de itt vannak történelmi kötődések is, és a magyar kisebbség érdeke ellenállni az asszimilációs nyomásnak. Együtt jobban tudunk ellenállni. Az értéki irányzat ilyen esetekben másodlagos.

Jó a pártnak, ha csak a nemzetiség tartja őt egybe és nem az értékrend?

Évek alatt az MKP úgy alakult ki, hogy több irányzat is elképzelhető benne.

Diplomatikusan válaszol, úgyhogy még egyszer – mi tartja Önöket össze azon kívül, hogy magyarok?

Egyértelműen a választók iránti bizalom.

Nem kevés?

Nem, ez fontos dolog. Figyelembe kell vennünk, hogy csak 10 százalékos nemzet vagyunk az országon belül, ezért együtt kell tartanunk. Minden politikai számítás közepette ez jön ki mint alapdolog.

Említette, hogy a magyarokra asszimilációs nyomások terhelődnek. Ezt nem gondolta komolyan.

Talán Önnek nem az az érzése, de nézze meg például a műbalhét a tankönyvek körül. Miért teszik ezt velünk?

De itt inkább az SNS butaságáról van szó, nem asszimilációról.

Nem, én ezt az asszimilációs politika nyomásának vélem. A diákokra kényszerítik, hogy ha majd felnőttek lesznek, szlovákul kelljen használniuk a helyiségneveket.

Ez miben asszimiláció? Ez nem csak egy hasonló butaság, mint amikor meg akarták tiltani, hogy magyar nyelvűek legyenek a bizonyítványok?

Mindenesetre ez egy jel, mellyel valaki üzenni akar a magyaroknak, ki itt az első és ki a második. Azt kérik, ha mi is láthatóak szeretnénk lenni, meg kell változtatnunk bizonyos dolgokat.

Nem mintha védeném az SNS-t, sőt, de nem igaz az, hogy a magyaroknak sokkal jobbak a kisebbségi feltételeik Szlovákiában, mint a szlovákoknak Magyarországon?

Ezt az állítást igazán ki sem ejteném.

Miért? Nem igaz az, hogy Magyarország asszimilálta a szlovákokat?

Volt egy időszak 1867 és 1914 között, amikor ilyesmik történtek, de a második világháború óta ez csak egy természetes folyamat.

No….

Nézzük meg az 1910-es népszámlálási adatokat. Tudja, mennyi magyar volt akkor a mai Szlovákia területén? Több mint 1 millió. Ma csak fele annyian vagyunk, 520 ezer körül.

Nem korrekt összehasonlítani az adatokat a két világháború és az államok közötti történelmi megállapodások előttről. Az utóbbi évek adatairól beszélgessünk – úgyszintén a mi kisebbségünkről Magyarországon és az Önökéről Szlovákiában.

Rendben, de értse meg, hogy valaki ezt asszimilációnak is foghatja fel. Ezzel arra akarok utalni, hogy a szlovákok kiinduló bázisa Magyarországon nem volt olyan nagy, ahogy azt egyes forrásokban állítják. Ezen felül lakosságcsere is történt. Pont az volt egy alapvető pont, amikor megcsappant a szlovákok száma Magyarországon.

Még egyszer – az utóbbi évek számairól beszéljünk, ne a távoli múltéról.

Jó, nézzük meg az utolsó 10 évet – az 1991 és 2001-es népszámlálás. Egy tisztán látható 10 százalékos csökkenést láthatunk a magyarok számában.

Ez sehogysem bizonyítja az asszimilációt, ez egy ugyan olyan értelmetlen szám lehet, mint aki katolikusnak vagy eszkimónak vallja magát.

Tudom, van ebben egy bizonyos természetes asszimiláció is, vegyes házasságok és hasonlók, de ezen felül a számok azok számok. Meglátjuk, milyenek lesznek 2011-ben, talán mi is meglepődünk.

Miért zavarja Önt az, hogy a magyarok száma a népszámlálás során csökkent? Lehet, hogy szlovákoknak vallották magukat, vagy egyéb nemzetiségűeknek. Ha abból indulunk ki, hogy az embereket jókra és rosszakra osztjuk, nem szlovákokra és magyarokra, mi ezen olyan érdekes?

Ön azt gondolja, hogy csak arra törekszünk, hogy megtartsuk a szavazóbázisunkat? Ez nem így van. Ha egy ember egy bizonyos közegbe született, helyes lenne, hogy a többségi nemzet ne kényszerítené őt a véleménye, cselekvése megváltoztatására. Megmaradhasson neki a kultúrája, nyelve.

Hisz ezt senki sem gátolja. Az emberek a népszámláláskor maguk határozzák meg magukat.

Ez igaz, de amíg mi kormányon voltuk, 8 évig nem voltak ilyen nemzeti feszültségek.

A valóság az, hogy a szlovákiai magyarok gyakran nem tudnak jól szlovákul. Ez jó?

Vannak olyan iskolák, ahol gyengébb a szlovák nyelv oktatása. De vegye azt figyelembe, hogy a magyar gyerekek, akik magyar iskolába járnak, a szlovák nyelvet idegen nyelvként tanulják. Úgy, mint egy szlovák gyerek az angolt.

Azt kérdeztem, jó az, ha a magyarok gyakran nem tudják használni a szlovák nyelvet?

Ez nem teljesen helyes, de az egyén igényeit is számba kell venni.

Nincs olyan, hogy „kicsit helyes” és „teljesen helyes”, csak helyes és helytelen.

Ok, helytelen, de a válaszom másik része érvényes. Aki Szlovákiában érvényesülni akar, az a későbbiekben megtanul szlovákul az iskola után is. Ez a mi tapasztalatunk.

Ki hogyan. A szlovák nyelvvel minden generációjú magyarnak problémái vannak, a fiataloktól a nyugdíjasokig.

Felteszek Önnek egy ellenkérdést – nem válna e előnyre, ha a szlovákoknak a vegyes területeken, például a Dunaszerdahelyi vagy a Komáromi járásban hajlandóságuk lenne megtanulni magyarul?

Miért?

Mert ott a többség magyarul beszél.

Ez az ő dolguk, de miért kellene, hogy legyen ilyen hajlandóságuk? Szlovákiában élnek. Ha Magyarországon élnének, az logikus lenne.

Nem. Az EU legtöbb országában azokban a régiókban, ahol a többség a kisebbség, ilyen hajlandóság és empátia létezik.

Ez nem szabály. Ön szerint a szlovákok Szlovákia déli részén tanuljanak meg magyarul?

Nem azt mondom, hogy meg kell tanulniuk, de az ő érdekük is, úgy mint a magyaroké megtanulni szlovákul. Ez kölcsönös kell hogy legyen.

Tehát a délen élő szlovákok érdeke megtanulni magyarul?

Igen, és mondok is egy hasonlóságot. Két hete voltunk a finn parlamentben. Van ott egy párt, amely a finnországi svédeket képviseli, akik úgy 6 százalékban élnek Finnországban. Érvényes ott egy nem írott szabály, hogy ez a párt többnyire a kormányban van. Megkérdeztem, hogy egy svéd képviselő felszólalhat-e a finn parlamentben saját anyanyelvén. Azt válaszolták, hogy ez csak természetes, és le is kell fordítani finnre a szavait.

Ez a példa nem kapcsolódik ahhoz, amiről beszéltünk.

De kapcsolódik. Mert nem is kell tolmácsolni, mert minden finn képviselő tud svédül. Ez a zárt kör bizonyítéka. Svédül beszélnek a finn képviselők is, akik nem is élnek vegyes területeken.

Ön összehasonlítja az almákat a körtékkel. A képviselőink tanuljanak meg magyarul? A kérdés másképp – miért érdeke a délen élő szlovákoknak megtanulni az önök nyelvét?

Az előbb adtam meg a választ.

Nem adta, a finn parlamenttel példálódzott.

Vegyes területen nőttem fel és el kell mondanom, hogy sok szlovák megtanult magyarul.

Ezt nem vitatom, minden új nyelv érték, de próbáljon meg válaszolni.

Azért, mert ha például egy olyan munkacsapatba kerülnek, vagy a szlovák gyerek a lakótelepen magyar barátokkal barátkozik, akkor csak rajta múlik, hogy tudjon csatlakozni a csoporthoz. Hogy tudjon kommunikálni és hallgatni akkor is, amikor a többiek csak magyarul beszélnek. Ez egyszerűen kétoldalú.

(Olvasónktól)